Az elengedés több, mint egy egyszerű fizikai cselekedet. Ez egy mentális váltás, a merev perspektívák elengedése és elkötelezettség, a személyes fejlődés iránt.
Az elengedés művészetének elsajátítása, nem az életed bizonyos aspektusainak elutasításáról szól. Sokkal inkább a változás elfogadásáról, és a kötődés elengedéséről. Arról szól, hogy megtaláld az erőt és a módot arra, hogy elengedd azt, ami már nem szolgál téged. Ezzel teret nyitva, az új lehetőségeknek és tapasztalatoknak.
Ha nem ragaszkodsz az alábbi a 10 dologhoz, akkor nem csak elfogadtad a változást, hanem el is sajátítottad az elengedés művészetét.
Ezt is olvasd el: A sikeres társkeresés
1) Anyagi javak
A társadalmunk gyakran egyenlőségjelet tesz, az anyagi jólét és a siker közé. A valóságban a jólét ezen külső jelei láncokká válhatnak, amelyek csak visszatartanak minket. Ha állandóan csak arra törekszünk, hogy még több dolgot bitokoljunk, – több pénz, több tulajdon, több státusz – az csapdába ejthet minket, a soha véget nem érő elégedetlenség körforgásában.
Az elengedés művészete segít megérted azt, hogy ezek az anyagi javak nem a te értékedet mérik. Nem ragaszkodsz a tulajdonodban lévő dolgokhoz, hanem inkább eszközként tekintesz rájuk. Olyan eszközként, amelyek bizonyos célokat szolgálnak az életedben. A tapasztalatokat többre értékeled a dolgoknál, a kapcsolatokat a státusznál, és a személyes fejlődést az anyagi haszonnál.
Az anyagi javakhoz való ragaszkodás elengedése, nem jelenti a kényelem vagy a bőség elutasítását. Inkább arról van szó, hogy pénzügyi döntéseidet a a belső értrékeidhez igazítod és felismered, hogy az igazi jólét túlmutat a fizikai gazdagságon. Arról szól, hogy a pénzt a pozitív változás eszközeként használod, és nem engeded, hogy irányítsa boldogságod vagy meghatározza az önértékelésed.
Ha már nem ragaszkodsz az anyagi javakhoz, jelentős lépést tettél az felé, hogy megtanuld elengedni a dolgokat. Szabadon élvezheted a dolgaidat anélkül, hogy a tulajdonodnak éreznéd azokat, és nyitott vagy azokra a lehetőségekre, amelyek akkor jönnek, ha nem nehezedik rád a bizonyítási vágy okozta, felesleges teher.
2) Más emberek véleménye
A személyes szabadság egyik legnagyobb akadálya az, ha túl sokat aggódsz, mások véleménye miatt. Sokan, túl sok időt és energiát töltenek azzal, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. Sokat foglalkoznak azzal, mások hogyan itélik meg őket a tetteik, és véleményük miatt.
Amikor elkezded elengedni ezt, a mások jóváhagyása iránti igényt, nem válsz közömbössé mások számára. Ehelyett inkább a saját utazásod, a saját lelki fejlődésedre, és a saját hitelességed fogsz összpontosítani. meg fogod érteni, hogy bár fontos meghallgatni másokat és mégfontosabb tanulni tőlük, a nap végén az életed, a meghozott döntéseid még mindíg a te felelősséged maradnak.
A mások véleményéhez való ragaszkodás elengedése azt jelenti, hogy visszaveszed az irányítást a saját életed felett. Arról szól, hogy felismerd, hogy bár mindenkinek joga van a saját véleményéhez, neked jogod van eldönteni, hogy figyelembe veszed-e azokat, vagy sem.
Amikor el tudod engedni azt, hogy mások jóváhagyják adöntéseidet, újabb jelentős lépést tettél az elengedés művészete felé.
Ezt is olvasd el: A manipulatív emberek viselkedési szokásai
3) A boldogság keresése
A teljes élet keresése során, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a boldogság gondolatát kergetjük. Azt hihetjük, hogy bizonyos dolgok megszerzése, vagy bizonyos előre kitűzött mérföldkövek elérése elhozza nekünk azt a boldogségot, amit keresünk. De ironikus módon ez a törekvés gyakran frusztrációhoz, és boldogtalansághoz vezet.
Amikor már nem okoz gondot elengedni a dolgokat akkor megérted, hogy a boldogság nem cél. A boldogság, az értelmes élet mellékterméke. Felismered, hogy az igazi elégedettség belülről fakad, az élet kihívásainak elfogadásából, az értelmes kapcsolatok ápolásából és az önmagadhoz való hűségből.
Ha képes vagy megérteni a fentieket, akkor azt is érteni fogod, hogy a boldogság hajszolása miért tehet minket nyomorulttá. Hiszen az igazi boldogság, ritkán található meg a mulandó örömökben. Sokkal inkább abban találhatjuk meg, ha olyan életet élünk, amely összhangban van a saját belső értékeinkkel.
4) A kudarctól való félelem
A kudarcot, gyakran mindenáron el kell kerülni. Fiatal korunktól kezdve azt tanítják nekünk, hogy a kudarc rossz, hogy ez a gyengeség vagy a hozzá nem értés jele. Ez a kudarctól való félelem az, ami hatalmas akadályt jelenthet a személyes jellemfejlődés és a beteljesedés felé vezető utunkon.
De, amikor már nem okoz gondot, hogy el tudd engedni ezeket a káros megszokásokat, elkezdesz másképp tekinteni a kudarcra. Megérted, hogy minden kudarc önmagában egy lehetőség a fejlődésre, és a tanulásra. Az helyett, hogy a kudarcot egy folyamat végének tekintenéd, tekintsd inkább egy visszajelzésnek. Egy felhívásnak arra, hogy alkalmazkodj, fejlődj és kiaknázd a kreativitásodat.
A kudarc elfogadása azt jelenti, hogy kilépsz a komfortzónádból és kockázatot vállalsz. Azt jelenti, hogy elfogadod, hogy nem mindig lesz igazad és, hogy megérted, hogy ez így teljesen rendben van. Arról szól, hogy megtanuljuk értékelni a folyamatot, az eredmény felett. Hogy minden kihívást, egy újabb esélynek tekintünk, a fejlődésre.
A kudarccal szembeni nyers őszinteség összhangban van az önismeret, és azzal, hogy a személyes fejlődésed átalakítja a gondolataidat, a világképed, az életed. Azáltal, hogy szembenézünk a félelmeinkkel, és megkérdőjelezzük mindket korlátozó megszokásainkat és belénk nevelt gondolatokat, egyre inkább képessé válunk arra, hogy olyan életet teremtsünk magunknak, amilyenre vágyunk.
A kudarctól való félelem elengedése nem azt jelenti, hogy az eredményeket illetően meggondolatlanná, vagy közömbössé válunk. Arról szól, hogy átértékeljük a kudarcról alkotott nézőpontunkat és felismerjük, hogy az kulcsfontosságú szerepet tölt be, a személyes fejlődésünkben. Amikor ezt meg tudjuk tenni, újabb jelentős lépést tettünk az felé, hogy megtanuljuk elengedni a dolgokat.
Ezt is olvasd el: A szorongás jelei
5) Az ellenőrzés
Egy ilyen kiszámíthatatlan világban, gyakran ragaszkodunk az irányítás illúziójához. Megpróbáljuk irányítani az életünket, a kapcsolatainkat, sőt még az érzelmeinket is, hogy biztonságban érezzük magunkat. De, ez az ellenőrzés iránti igény, valójában korlátozhat minket, és szükségtelen stresszt és szorongást okozhat.
Amikor megtanulod elengedni a dolgokat megérted, hogy az igazi felhatalmazás abból fakad, hogy arra összpontosítasz, amit irányítani tudsz. A saját hozzáállásodra, tetteidre és reakcióidra figyelsz. Rájössz, hogy sem a tervezés vagy az aggodalom nem irányíthatja az életed minden részét, és ez rendben is van.
Az irányítás iránti igény elengedése azt jelenti, hogy elfogadjuk az élet bizonytalanságát, és megtanulunk ezzel együttélni, nem pedig ellene dolgozni. Arról szól, hogy felelősséget vállalsz az életedért anélkül, hogy megpróbálnál manipulálni minden eredményt.
Ez a nyers őszinteség az irányításról, összhangban van azzal a hittel, hogy teljes felelősséget kell vállalnunk az életünkért. A bizonytalanság érzésének elfogadása, valójában katalizátora lehet a fejlődésednek. Amikor elengedjük az irányítás igényét, megnyitjuk magunkat az új lehetőségek és tapasztalatok előtt. Megtanulunk bízni az élet folyamatában, és rugalmasabban kezeljük az életünket. Ez egy újabb jelentős lépés az felé, hgy megtanuljuk elengedni a dolgokat.
6) „Normálisnak” lenni
Egy olyan világban, amely nagyban értékeli a konformitást, a beilleszkedés és a „normális” szerep nyomása nyomasztó lehet. Azon kaphatjuk magunkat, hogy elnyomjuk a valódi énünket csak azért, hogy elvegyüljünk a tömegben. Attól tartva, hogy furcsaságaink vagy különbözőségeink miatt kitűnhetünk a tömegből, és emiatt elutasíthatnak minket.
De, amikor megtanulod elengedni a dolgokat megérted, hogy nincs olyan, hogy „normális”. Mindannyian egyediek vagyunk. A saját tehetségünkkel, szenvedélyünkkel és perspektívánkkal együtt. Ha egy előre megalkotott formába próbálunk meg beilleszkedni, az csak korlátozhatja lehetőségeinket, és ez miatt elfojthatja a hitelességünket.
A „normális” lét szükségességének elengedése, a saját egyéniségünk elfogadásáról szól. Arról szól, hogy szeresd a saját egyediségedet, és ne félj azt megmutatni a világnak. Arról szól, hogy megérted, hogy az értékeidet nem az határozza meg, hogy mennyire illeszkedsz be a társadalmi normákba hanem az, hogy mennyire vagy önmagad.
Ez összhangban van, minden ember alapvető méltóságával és értékével. Egyediségünk szeretetével és tiszteletével, valamint a merev dominanciahierarchiák elutasításával olyan világot teremtünk, amely a sokszínűségről szól, és ahol minden egyénnek lehetősége van a boldogulásra. A „normális” lét szükségességének elengedése, jelentős lépés az felé, hogy megtanuld elengedni a dolgokat.
Ezt is olvasd el: 10 dolog, ami miatt nem tudsz előrelépni az életben
7) A tökéletesség eszméje
A tökéletesség, csak egy illúzió. Mégis gyakran azon kapjuk magunkat, hogy életünk különböző területein, a tökéletességre törekszünk. A munkánkban, a megjelenésünkben, a kapcsolatainkban, és szinte minden területen. Azt hisszük, hogy ha tökéletesek tudnánk lenni, akkor boldogok, sikeresek és közkedveltek lennénk.
De, amikor megtanulod elengedni a dolgokat megérted, hogy a tökéletesség nem egyenlő a sikerrel. Felismered, hogy a hibáink és a küzdelmeink tesznek minket emberré, és rokonszenvessé.
A tökéletesség gondolatának elengedése arról szól, hogy elfogadjuk a saját autentikus énünket, a szemölcseinket és mindent, ami hozzánk tartozik. Mindent ami miatt azok vagyunk, akik. Arról szól, hogy megértsük, nem baj, ha nincs mindenre válaszunk, vagy ha hibázunk. Márpedig, mindannyian hibázunk.
Ha elfogadjuk a tökéletlenségeinket és tanulunk is belőlük, önmagunk jobb verzióivá válhatunk. A tökéletesség gondolatának elengedése lehetővé teszi számunkra, hogy szabadabban és hitelesebben éljünk.
8) A múlt és a jövő
A múltunk a megbánás, és az elhibázott döntések fogságában tarthat minket. Míg a jövőtől való félelem vagy szorongás, az állandó aggodalom állapotában tarthat minket. Olyan sok időt tölthetünk azzal, ami volt és ami lehetne, hogy elszalasztjuk annak szépségét, ami van. A jelen pillanat szépségét.
Az, hogy megtanulod elengedni a dolgokat, magában foglalja a múlthoz és a jövőhöz való kötődés elengedését. Arról szól, hogy elismered a múlt hibáit, tanulsz belőlük, de nem engeded, hogy azok határozzanak meg téged. Arról is szól, hogy megértjük, hogy bár fontos megtervezni a jövőt, a megszállottság megfoszthat a jelenlegi dolgok örömétől.
A jelen pillanat befogadásával megtapasztalhatjuk az életet olyannak, amilyen. A múlt árnyaitól, és a jövő bizonytalanságaitól mentesen.
Ezt is olvasd el: 4 kompromisszum a szerelemben, amit soha nem kellene megkötni
9) Félelem a változástól
A változás, az élet elkerülhetetlen része. Mégis sokan ellenállunk neki, mert kimozdít minket a komfortzónánkból. Belekerülünk, az ismeretlenbe. Attól félünk, hogy a változás fájdalmat, veszteséget vagy kényelmetlenséget okozhat, ezért ragaszkodunk ahhoz ami ismerős. Még akkor is, ha ez hátráltat minket.
De ha megtanulod elengedni a dolgokat megérted, hogy a változás nem fenyegetés, hanem lehetőség a fejlődésre, és a megújulásra. A változást, az élet természetes részének tekinted majd. Egy táncnak, a kapaszkodás és az elengedés között.
Meg kell tanulnod elengedni dolgokat!
Amíg megtanulod elengedni a dolgokat, a sikerhez vezető út, egy nagyon személyes, és jellemformáló út. Azáltal, hogy elengedjük ehhez a kilenc rossz szokáshoz, vagy inkább beidegződéshez való ragaszkodásunkat, alapvető szemléletváltásokon megyünk keresztül, és ezzel teret engedünk a jellemünk fejlődésének és a hitelességünknek.
Minden lépés, amit az elengedés felé teszünk, nemcsak közelebb visz minket valódi énünkhöz, hanem új lehetőségek és tapasztalatok kapuit is megnyitja előttünk. ez az egész arról szól, hogy nyitott szívvel és rugalmas gondolkodással fogadjuk el az életet, annak minden összetettségével együtt. Annak örömeivel, kihívásaival, bizonytalanságaival.
Legyen szó az anyagi javak elengedéséről, mások véleményéről, a kudarctól való félelemről vagy bármely más dologról, amiről az imént olvastál, ne felejtsd el, hogy ez nem egyszeri dolog, hanem egy hosszú folyamatos hozzállás. Arról szól, hogy minden nap őszinték legyünk magunbkhoz, és úgy döntsünk úgy, hogy a saját feltételeink szerint éljük az életet.
Lehet, hogy ez az utazás nem mindig könnyű, de teljes mértékben kifizetődő. Ahogy elengedjük ezeket a dolgokat azon kapjuk magunkat, hogy több szabadsággal, hitelességgel és örömmel élünk. Megtanulunk méltósággal és rugalmassággal navigálni az élet hullámvölgyei között, és tudatosabb, együttérzőbb egyénekké fejlődünk.
